Vallatószék 10. – Sorskerék

Volt egyszer egy nagyon leleményes cafeblogger (Takács Tünde), aki kitalálta a vallatószéket. Arról szól ez a kicsit horrorfilmbe is beillő megnevezés, na és a kép 🙂 , hogy jobban megismerjük egymást, Mi cafebloggerek. Mert bár sokan olvassuk egymást, még sem kaptunk eddig a kérdéseinkre választ.
Mivel már az első pillanatban tudtam kihez szeretnék kérdéseket szegezni, így nem volt kérdés, hogy jelentkezem. A választásom azért esett Rona Kokkonenre, mert egy nagyon megosztó dologról ír blogjaiban. Igen, van neki több is a Sorskerék és az Egy kurva naplója. Én a Sorskerék blogján keresztül szerettem meg, és mondhatom virtuális barátnők lettünk, ami remélem egyszer személyessé alakul! Hogy miről is, az ki fog derülni a kérdésekből/válaszokból. Kedves Olvasó, ezért olvass tovább és ismerd meg velem együtt Ronát!

1. Miért kezdtél pont ebben a témában blogot írni?
Igazából én már nagyon régóta blogolok, azóta, mikor még nem is volt külön Cafeblog oldal. Már évek óta írással akartam foglalkozni, amikor 2005 környékén a Nők Lapja Cafenál felfedeztem egy hirdetést, hogy akarok-e blogger lenni? Akkor még nem tudtam semmit a blogolásról, de az írásmániám már akkor is megvolt, ezért jelentkeztem.
Az életemről kezdtem blogolni, de aztán egy aprócska fiaskó miatt abba kellett hagynom. Ugyanis, a szeretőm neje rájött, hogy ez az én blogom és folyamatosan olvasta. Egy idő után úgy éreztem, nem írhatom le az igazat, mert abból rögtön feszültség támadt. Ezért azt a blogot abbahagytam.
De alig egy évig bírtam a blogolás nélkül, mert annyi történet, filozofikus gondolat kavargott bennem, hogy muszáj volt indítanom egy újat.
Közben elkezdtem kurtizánként dolgozni és úgy gondoltam, hogy a kalandjaim mások számára is érdekesek és tanulságosak lehetnek.
Ráadásul a rendszeres szex megihletett, így erotikus történeteket kezdtem írni, folytatásos formában, ami aztán nagyon megtetszett az olvasóknak.

2. Mit szólnak a környezetben élők, tudják, hogy ki vagy? Tudják, hogy miről írsz?
A pesti barátaim, ismerőseim tudják, hogy mit dolgozom, ez sosem volt téma közöttünk, elfogadták az első perctől fogva. A férfiak közül voltak néhányan – a privát életemből – akik nem tudták kezelni, ők le is morzsolódtak egy idő után, de ezen nem bánkódtam, mert szerintem ez is hozzám tartozik, ez is én vagyok, ha nem tudnak elfogadni mindennel együtt, akkor nincs is értelme semmilyen kapcsolatnak közöttünk.
Mióta vidékre költöztem – vissza a szülőfalumba – történnek furcsa esetek. Néha szó esik arról, mit csináltam, mivel foglalkoztam Pesten, de eddig még senki nem ítélt el. Sok emberről pedig kiderült – véletlenszerűen – hogy már tök régóta olvassa a blogomat, csak nem tudta, hogy rólam szól.
Nem hencegek azzal, amit csinálok, de nem is tagadom le, ha valaki megkérdezi, így az emberek is képesek normálisan kezelni ezt a témát.

3. Van egy könyved. A Piroslámpás gyilkosságok. Volt szerencsém olvasni, tetszett 🙂 Mivel ez az 1. rész, kérdésem, hogy mikor várható a folytatás? Lesz egyáltalán folytatás?
Igen, egyértelmű, hogy lesz folytatás. Amikor belekezdtem, akkor még nem alakult ki ennyire a családi szál, inkább gyilkosság volt bennem több is, amit szerettem volna megírni. Aztán, ahogy haladtam előre a történetben egyre több olyan szál íródott bele a regénybe, amiben láttam esélyt, hogy folytatódhat. Sok szereplő egymáshoz való viszonyát képtelenség volt egyetlen könyvben rendesen kibontani, ezért legalább 3 rész még biztosan lesz belőle, de egy kicsit még várni kell rá, mert most egy egészen más történeten dolgozom.
A BDSM témáját járom körbe, egy lány szemszögéből, aki ingadozik a domináns és alávetett szerep között, mert nem tudja, hogy számára melyik az igazi. A saját tapasztalataimat írom le benne, hogyan kerültem ebbe a világba és miért lettem BDSM rajongó.

Ha szeretnéd elolvasni Rona könyvét, akkor a képre kattintva eljutsz arra az oldalra, ahonnan megrendelheted.

4. Ha lesz folytatás, ugye lesznek benne pikánsabb részek is? Kicsit hiányoltam a nálad megszokott pikáns részeket. 🙂
Nem véletlenül volt ebben a regényben kevesebb szex. Tudom, hogy az erotikus sztorijaim a legmenőbbek, de meg akartam mutatni, hogy másfélét is tudok. Nem szeretném, ha beskatulyáznának.
Azt, hogy mennyire lesz pikáns még nem tudhatom, mert az majd akkor derül ki, ha belevágok a következő részbe és elindul bennem a mese fonala. Írás közben sokszor történik meg, hogy egy-egy szereplő önálló életre kel és egészen másfelé viszi a szálakat, mint ahogy én eredetileg terveztem. Szóval, ez még a jövő titka…

5. Belekezdtél egy másik blogba is, ez az Egy kurva naplója. Mi motivál, hogy ebben a témában is írj, hiszen ez egy eléggé megosztó életforma?
Küldetésemnek érzem, hogy megmutassam az embereknek, kurtizánnak lenni egyáltalán nem olyan szörnyű dolog. Mindenki azonnal az emberrablással, a szexrabszolga-tartással köti össze ezt a fogalmat, de van ennek egy olyan módja is, ahol a lányok teljesen szabad akaratukból, higiénikus körülmények között, a „nemet mondás” esélyével örömet okoznak a férfiaknak, sőt, sokan ugyanúgy élvezik, mint a vendég.
Nem szeretném, ha bárki sajnálna amiatt, hogy kurtizánként dolgoztam, mert nekem igazából csak jót hozott az életembe.
Aztán, mikor a másik blogot írni kezdtem egy kicsit átalakult életem történetévé is, megint csak a rajongók miatt. Úgy tűnt, nem csak a motivációm érdekli őket, ami miatt ezt a szakmát választottam, de az is, hogy azokban az években, amikor nem kurtizánként dolgoztam mit csináltam, mi történt velem. Szóval ez a blog, összefoglalva, életem igaz története, ami szerintem inspiráló lehet azok számára, akik kilátástalan helyzetből szeretnének elérni valamit.

6. Mit csinálsz a hétköznapokon? Mivel foglalkozol? (azt tudom, hogy későn kelsz 😛 )
Nagyjából másfél évvel ezelőtt jelentkeztem a Cafeblog VIP programjába. Akkor még nem gondoltam volna, hogy bekerülök, de azóta szinte csak a blogolásból áll az életem. A második program indulásakor leköltöztem vidékre, azt tűzve ki célul, hogy mostantól az írásból próbálok megélni.
Ezen dolgozom nap, mint nap. A blogok mellett részt veszek a Cafeblog Facebook oldalának szerkesztésében is és mint említettem, dolgozom egy újabb regényen is. Amikor nem a gép előtt ülök, akkor a kertben, a ház körül tevékenykedem, tavaly már egész szép kis veteményesem volt. Imádok főzni és nincs annál jobb, mint amikor a saját maga által megtermelt zöldségekből készíthetek valamit.
Illetve, ami elkerülhetetlenül életem része lett, az a közösségi munka, besegítés a közösség életébe, ahova tartozom. Elég sok rendezvényünk van, ahol részt veszek, hol mint segítő, hol mint induló (főleg a főzőversenyeken), néha meg csak mint vendég. Úgy gondolom, ha valaki egy kis közösségben él, akkor időt kell szakítania arra is, hogy hasznos legyen.

7. Mit csinálnál másként az életedben, ha egyetlen dolgon változtathatnál a múltban? (ezt azért kérdezem, mert ahogy olvasom az írásaidat, volt pár kellemetlen élményben is részed)
Érdekes kérdés, mert ahogy időrendben végigveszem újra életem történetét annyira élénken jönnek elő az emlékek, hogy néha szeretnék visszamenni és újra átélni őket. Tudom, hogy sok rossz és kemény dolog is történt velem, de azt gondolom, ha bármin változtatnék, akkor nem lennék többé az, aki most vagyok. A jó és a rossz ugyanúgy hozzátett jellemem fejlődéséhez, mindkettőért hálás vagyok. Úgy vélem, az emberrel kell, hogy történjenek tragikus dolgok, mert így csak sokkal jobban fogja értékelni a jót. Sokáig azt éreztem, hogy nem érdemlek jutalmat, mert nem élek „társadalmilag elfogadott” életet. De aztán, amikor elkezdtem hinni a karmában, abban, hogy feladatom van ebben az életemben, akkor el tudtam azt is fogadni, hogy a jó dolgok az életemben egyfajta ajándék, megerősítés, hogy a helyes úton járok.

8. Mit üzennél az olvasóidnak, akik minden nap olvasnak és alig várják a folytatást? Milyen tanácsod lenne számukra?
Van egy vicces jelent az egyik kedvenc kajás filmemben. Chaterine Zeta-Jones vizsgáztatja az Ízlések és pofonokban Aaron Eckhartot:
-Mi a francia konyha három legfontosabb alapanyaga?
-A vaj, a vaj és a vaj.
Ennél jobban én sem tudom megfogalmazni az élet eszenciáját: őszinteség, őszinteség, őszinteség.
A környezetünk tele van kegyes és valós hazugságokkal, hozzászokunk ahhoz, hogy rejtegetnünk kell önmagunkat a munkahelyünkön, hogy még a barátainkhoz sem lehetünk őszinték, mert félünk a megbélyegzéstől.
Életünk társának pedig nem merünk megnyílni, mert úristen, mit fog gondolni rólam?
Nos, ahol szeretet van, ott elfogadás is. Ha valaki szeret, ha valakivel együtt élünk, akkor szereti a jót és a rosszat is bennünk, merjünk hát mindig őszinték és egyenesek lenni, az egész kapcsolat alapja megváltozik ettől.

9. Van valami, ami kikívánkozik belőled, de nem kérdeztem rá?
Egy másik érdekes dolog, amivel szembesültem, mikor falura költöztem. 19 éves korom óta vállalom nyíltan az, hogy biszexuális vagyok. Sosem mentem tüntetni, sosem másztam rá senkire, akinél nem éreztem késztetést a viszonzásra és nem vagyok az a fajta, aki kézen fogva smárol az utcán egy lánnyal.
Egyetlen dolgot tartok fontosnak ezzel kapcsolatban. Hogy senki ne heterónak könyveljen el. Mert nem vagyok az. Hogy amikor bejön egy jó nő abba a helyiségbe, ahol épp vagyok, akkor megdicsérhessem a kerek fenekét, vagy a gömbölyű mellét anélkül, hogy a körülöttem lévők grimaszokat vágnának.
Két én lakozik bennem és én ugyanannyira szeretek férfi lenni, mint nő.
Persze, Balatongyörök ebben is kiváltságos, hihetetlen mértékű a tolerancia, az elfogadás az emberekben itt nálunk. Sok egyéb mellett ez is az egyik oka, amiért életem legjobb döntésének tartom, hogy hazaköltöztem.

Kövesd Rona blogját a facebook oldalon is: Sorskerék

Ha tetszik amit látsz, és szeretnél még több mindenről értesülni (pl. éppen mit készítek a konyhámban), gyere a facebook oldalamra.

Facebookon itt találtok: Zsuzsi finomságai